A science-fantasy kategóriába sorolandó Warhammer 40,000 a Games Workshop népszerű miniatúra-játékából, a Warhammer Fantasy Battlesből nőtt ki. Rick Priestley játéktervező leporolta félbehagyott, sci-fi témájú Rogue Trader projektjét, és a cég kérésére kiegészítette varázslatokkal, illetve a Warhammer univerzum számos fajának hasonmásával. A végeredmény az 1987-ben megjelent Warhammer 40,000: Rogue Trader volt, amely viharos gyorsasággal építette ki saját rajongói bázisát, majd múlta felül elődje sikerességét. Azóta már a hetedik kiadást koptatjuk, és olyan mellékszálakkal is megismerkedhettünk, mint az űrcsatákat feldolgozó Battlefleet Gothic vagy a Mad Max beütésű Gorkamorka felfegyverzett homokfutókkal száguldozó orkokkal.

 

Istencsászár

A Warhammer 40,000 disztópikus jövőjében fajunk galaxisszerte világok millióit népesítette be. Ezek többségére az Ember Birodalma terjesztette ki hatalmát, de legyen mégoly hatalmas is, féregként rágja belülről a korrupció, hátráltatja a technikai fejlődés megtorpanása és a haderejét végsőkig próbára tevő idegen fajok állandó támadása. Csupán a genetikai és kibernetikai beavatkozások révén emberfelettivé lett rendíthetetlen űrgárdisták káptalanjainak, valamint a hadigépezetekben bízó, közönséges emberek alkotta Birodalmi Gárdának, de legfőképp az istenként tisztelt, tízezer éve arany trónt formáló életfenntartó berendezésébe zárt Császárba vetett hitnek köszönhető, hogy nem omlott még atomjaira. Az általa kibocsátott pszichikai jelzőfény nélkül a navigátorok menthetetlenül eltévednének a hipertérben, így a fénysebességnél gyorsabb utazás híján elszigetelődnének egymástól, és magukra maradnának az egyes rendszerek. Akkor pedig mit sem érne a Szent Terra körül összpontosuló, repülő katedrálisokra emlékeztető sorhajókból álló Birodalmi Flotta.

A Káosz istenei és démonai, a csontvázszerű nekron robotok, a pszionikus eldák és kegyetlen, sötét rokonaik, az idealista tau nép, a vérszomjas orkok és végezetül, de nem utolsósorban a kollektív tudatot formáló tiranida rajok szorításában vergődő emberek számtalan kiváló történetet ihlettek, amelyek részben magyar nyelven is olvashatóak. Érdemes Ian Watson regényeivel kezdeni, de a 37 kötetnél tartó Horus Heresy sorozat is melegen ajánlott. Többek között a Delta Vision, a Tuan és a Szukits kiadók kínálatában célszerű szétnézni, ha jobban meg szeretnétek ismerni ezt az egyedülálló univerzumot. Néhol még miniatúrákat is beszerezhettek, amelyek a Warhammer 40,000 alapját jelentik, hiszen a videojátékokat, a könyveket, a képregényeket és az animációs filmeket megelőzte egy költséges, de igazán különleges hobbi.

Türelemjáték

Belőlem hiányzik az a fajta elkötelezettség, amit a valódi, kézzel fogható Warhammer 40,000 igényel. Szabálykönyveket, leírásokat bárki be tud szerezni, de hogy néhány centis figurák tucatjait halmozzam fel, és egyenként fessem ki őket, továbbá készítsek az ütközetek helyszínéül szolgáló terepasztalokat, az nekem már sok lenne. De hogy egy közelmúltban született klasszikust idézzek: tiszteletet a rajongóknak!

És ez még csak a játék feltételeinek megteremtését jelenti. Hiszen ha végre sor kerül egy mérkőzésre, akkor csak a miniatúrák felállításával el lehet tölteni annyi időt, amennyi egy átlagos társasjáték-partinak elég szokott lenni. A körökre osztott, rendkívül összetett, számos változót figyelembe vevő szisztéma miatt pedig egy-egy összecsapás órákig is elhúzódik. A résztvevő felek megállapodnak egy felső ponthatárban, amit a bevetésre küldött, általában egy-egy osztagot megtestesítő figuráik összértéke nem léphet át. Ezt a győzelmi feltételek, valamint az ütközet körülményeinek tisztázása követi, csak ezután veheti kezdetét a csata.

Érdemes megjegyezni, hogy a Warhammer 40,000 nem hexás vagy egyéb kialakítású, mezőkre felosztott táblát használ, hanem vonalzóval kell kimérni az egyes figurák egymástól való távolságát. A figurákat fázisokra bontott körünk alatt mozgathatjuk (az egységtípus adottságai mellett a terep is befolyásolhatja, hogy mekkora távolságot tehet meg), de tüzet nyithatunk (fontos szereppel bír a látószög), kézitusát kezdeményezhetünk, sőt varázslatokat helyettesítő pszichikai csapást is mérhetünk ellenségünkre. Az akció eredményessége kockadobás függvénye, magyarán nem árt, ha jó kapcsolatot ápolunk Fortunával.

Császári kegyelem

Szerencsére nem muszáj több száz oldalnyi szabályon és annál jóval terjedelmesebb legendáriumon átrágnunk magunkat ahhoz, hogy felhőtlenül élvezhessük a Warhammer 40,000 nyújtotta örömöket. Tudniillik a videojáték-adaptációk általában megelégszenek azzal, ha csak hellyel-közzel alkalmazzák a kódexbe foglalt szabályokat, nagyobb hangsúlyt fektetnek az univerzum sajátságos atmoszférájára. Így fordulhatott elő, hogy az 1992-es Space Crusade-től napjainkig megjelent több tucatnyi játék közé még a hexatáblás Panzer General-klón is befért (Rites of War), a külső nézetes akciójátékról (Space Marine), a Battle Chess-utánzatról (Regicide) vagy a hamvában holt MOBA-kísérletről (Dark Nexus Arena) nem is szólva.

Mivel játszhatunk legközelebb?

Space Hulk: Deathwing (2016 – PC, PlayStation 4, Xbox One)

Ha az égiek is úgy akarják, idén végre rátehetjük mancsunkat a többször elhalasztott taktikai FPS-re. A történet szerint a Dark Angels káptalan terminátorosztagának tagjaként az űrben magatehetetlenül sodródó hajóroncsok és aszteroidák gigászi masszáját, egy úgynevezett Space Hulkot kell felderítenünk, miközben minden sarkon tiranida génorzók várják az alkalmas pillanatot, hogy lecsapjanak ránk. Közelharci és távolsági fegyverek széles választéka áll a rendelkezésünkre, melyeket megfelelően használva akár még túl is élhetjük a kalandot. Feltéve persze, hogy sikerül rábeszélnünk barátainkat a négyfős coopra.

Warhammer 40,000: Eternal Crusade (2016 – PC, PlayStation 4, Xbox One)

Tipikus ló helyett szamár eset az Eternal Crusade-é, ugyanis a Dark Millenium single-player játékká alakítását, majd későbbi törlését követően egyetlen multiplayer fókuszú űrgárdistás akciójátékként maradt talpon. A távolról a Gears of War szériára emlékeztető külső nézetes lövöldében orkoknak, eldáknak, űrgárdistáknak vagy a káosz erőinek holtig tartó hűséget esküdve küzdünk frakciónk dominanciájáért, miközben a minden résztvevővel ellenséges tiranidák támadásait is vissza kell vernünk. A január óta early accessben formálódó PC-s változat már megjelent ugyan, de a konzolos kiadások még váratnak magukra.

Warhammer 40,000: Dawn of War III (2017 – PC)

Nemrégiben jelentette be a SEGA, hogy készül a kiváló Dawn of War széria harmadik felvonása, amely az elődök legjobb vonásait kívánja egybegyúrni. Az első részből átvett bázisépítést és egységgyártást a második epizódban látott karakterfejlesztési rendszer egészíti ki a különleges jelentőséggel bíró osztagok és nevesített hősök esetében. A már ismert WH40K-s projektek közül egyértelműen a Relic Entertainment játékát övezi a legnagyobb érdeklődés. 

Warhammer 40,000: Inquisitor – Martyr (2017 – PC, PlayStation 4, Xbox One)

Szívünknek különösen kedves az Inquisitor – Martyr, hiszen barátaink, a budapesti NeocoreGames lányai és fiai ügyködnek rajta serényen. A stúdió korábbi sikeréhez, a Van Helsing trilógiához hasonlóan felülnézetes alkotás egyjátékos kampányt és négyszemélyes kooperatív játékmódot tartalmaz. A legutóbbi fejlesztői napló tanúsága szerint pedig fedezékrendszer teszi taktikusabbá a küzdelmeket, de fontos észben tartanunk, hogy a tereptárgyak előbb-utóbb megadják magukat a kitartó ostromnak, tehát nem lapíthatunk mögöttük az örökkévalóságig.