Közeleg a Valentin nap és ettől valahogy mindenki megörül.
Pedig hát nem kéne,eleve nem egy magyar ünnep,a magyar meg felelője tudtommal a Bálint nap.
Nem értem miért kell az Amerikai kultúrát majmolnunk mindenben és miért feledkezünk meg a hagyományainkról?
Na de ez már egy teljesen másik poszt témája lesz amiről akarok most beszélni az a mai személyes élményem egy buszon.
Szóval felszálltam a buszra és hosszú ideig nem vettem észre a hülye fejemmel egy gyönyörű lányt,sem pedig azt hogy nyalja a száját és engem néz.
Tudom egy barom vagyok.:D
Aztán mikor észre vettem egész út alatt szemezgettem vele,szinte beszélgettünk a szemünkkel.
Majd bele pirultam,szerintem látszott is, mert elmosolyogta magát,mire én is elmosolyogtam magam és ez így ment egész úton.:D
Nem volt szükség szavakra,szerintem nagyon jól megértettük egymást.
Amit igazán furcsálltam magamban,hogy képes vagyok érvekkel és a véleményemmel bárkinek nekimenni,kiállok az igazságtalansággal szemben és az emberi véleménynyilvánítás mellett, de nem voltam képes oda menni ahoz a lányhoz, bemutatkozni és meghívni egy forrócsokira.:D
Bizonyára ismeritek ezt a pár beszédet melyet magamban folytattam le és biztos vagyok benne nektek is volt már benne részetek:
-Menny oda hozzá,köszönj neki.
– És mi van ha elszúrom,mi van ha nem tetszem neki és félre értettem a jeleit?
-Ne hülyéskedj,hiszen rád mosolygott,állj fel abból a rohadt székből,te gyáva nyúl és beszélj vele!
-De olyan sokan vannak,nem akarom kínos helyzetbe hozni.
-Mi a kínosabb ha nézed egész úton és szemezel vele,vagy oda mész hozzá beszélgetni?
– Jó de ha fel állok,akkor el foglalják a helyemet és nem fogok tolongani a tömeggel!
– Ez csak kifogás te is tudod!Menny oda hozzá és beszélj vele.
Vagy várj csak,neked tényleg fontosabb a ülőhelyed,mint az hogy legyen barátnőd?!
Normális vagy?
– Jó igazad van,de nem merek oda menni,hagyjál engem békén,hess a fejemből:D
– Néz már rá milyen aranyos!
Te komolyan képes lennél kihagyni egy ilyen lehetőséget pusztán gyávaságból?
Közben közeledtem az út végéhez és mire eldöntöttem oda megyek hozzá, már készülődnöm kellett a leszálláshoz.
Úgyhogy végül is abban maradtam magammal, hogy mikor leszállok még utoljára bele nézek a 2 szép, gyönyörű szemébe,rá mosolygok és megsimogatom a karját.
Ebből a simogatás nem sikerült,de a szemünk találkozott és egymásra mosolyogtunk:D
Le akartam fotózni a hölgyeményt,azonban mindig elém álltak:D
Valahogy az én gyávaságom és a szerencsétlen véletlenek összjátéka következtében,úgy érzem elestem egyik életem legnagyobb élményétől.:D
Továbbra is mélységesen szégyellem magam,hogy egész út alatt egy gyáva nyúl voltam.
Ha esetleg ez a poszt el jutna a hölgyhöz,várom őt egy kávéra vagy forrócsokira,akármikor.:D