Ha a Fairy Fencer F cím ismerősen cseng számodra, de nem tudod, mi ez a játék, nem veled van a hiba. Az Advent Dark Force ugyanis a fentebb említett, 2013-as japán szerepjáték PS4-re optimalizált és jócskán kibővített verziója. Egy olyan játéké, ami magán hordozza a fejlesztőstúdió Compile Heart minden védjegyét; a jópofa humort, az összetett fejlődésrendszert, a szemérmetlenül alulöltözött női karaktereket és persze az itt-ott béna megoldásokat meg a végtelen farmolást.

Az első indítás után – pusztán a grafika alapján – kevesen tudnák megmondani, hogy itt egy 2016-os újrakiadásról van szó. A látvány elavult, a textúrák szegényesek, ez pedig különösen szembeötlő a labirintusokban, ahol egyébként a kalandunk jelentékeny részét eltölteni kényszerülünk. Hiába a jópofa karakteresign, az egész ütősre sikerült főellenfelek, na meg a színes menürendszer, nyilvánvaló, hogy a program nem kapta meg a máskülönben olyannyira igényelt virtuális botox-kezelést, amivel eltüntethették volna az öregecske grafika ráncait.

A történet sem különösebben újszerű; fókuszában egy évszázados konfliktus áll jó és gonosz, az Istennő és a Hitvány Isten között. Hosszú harcuk végén mindketten dermedt, kómaszerű álomba merültek, és csak küzdelmük eszközei, a Fúriakardok maradtak utánuk. Az elfeledett, nagyhatalmú kardokban tündérek laknak, akik kiválasztják saját bajnokukat – ők a címbéli bajvívók, Fencerek –, hogy egyik, vagy másik hatalmasság ügye mellé állítsák őket. A kiválasztottak pedig ezeket az elveszett kardokat próbálják összegyűjteni, hogy a bennük lévő tündérek segítségével új életre ébresszék valamelyik istenséget.

Ezen a ponton csatlakozunk mi is a történetbe egy nem ellenszenves, de arcátlanul érdektelen hős, Fang személyében, akit az egyik kard tündére, az amnéziában szenvedő Eryn választ ki – hősünk legnagyobb keservére. Fanget ugyanis egy jottányit sem érdekli sem a nagy cél, sem az istenek háborúja, sem a hatalmas kaland ígérete. Ő csak két dolgot akar: jókat enni, és még ennél is jobbakat aludni. Persze nyilván nincs kibúvó az epikus küldetés alól, és a furcsa páros hamarosan útra kel, hogy a kardokat összegyűjtve felébresszék valamelyik mennyei hatalmasságot.

Később sokak állnak majd ügyük mellé, és legalább annyian ellenében, bajvívók és tündéreik egyaránt, ezzel pedig elkezdődik az őrült verseny a Fúriakardokért, illetve az istenségek egyikének feltámasztásáért. És ez az a pont, ahol az eredeti Fairy Fencer F, és az Advent Dark Force szétválik. Ugyanis míg a 2013-as verzióban csak az Istennő szálát, azaz a jó utat lehetett végigjárni, ebben az új kiadásban már a Hitvány Isten történetét is megismerhetjük. Ha ehhez hozzáadjuk még a harmadik lehetőséget is (amit most nem árulnék el a spoilerek elkerülése végett), látszik, hogy az új verzió még azoknak is érdekes lehet, akik anno az alapjátékban elmerültek.

A közepesen érdekes történetet egyébként – általában két kazamata között –, a műfajtól nem idegen módon, szépen megfestett állóképek előtt, a karakterek párbeszédéből ismerhetjük meg. És bár a megoldás olcsónak és avíttnak tűnhet, éppen ezek a dialógusok a játék egyik legerősebb pillérei. A Compile Heart fejlesztői ugyanis hozzák a sablonoktól ugyan nem mentes, de mégis rendkívül szerethető karaktereket, legyen szó a nagy hajszával kapcsolatban szórakoztatóan ignoráns Fangről, az arcátlanul önhitt Tiara hercegnőről, a vaskos akcentussal értetlenkedő Galdóról, vagy a szexuálisan túlfűtött Harleyról. A humor olykor bárgyú, sőt, egyenesen banális, mégis sokszor kaptam magam azon, hogy a képernyő előtt kuncogok.

Ha már szóba hoztam a kazamatákat, hát térjünk vissza ezekhez: a különböző labirintusok bejárása és megtisztítása adja a játék meglehetősen repetitív gerincét, ahol a feladatunk jobbára kimerül az aktuális Fúriakard megtalálásában, és ezáltal valamelyik isten szilánkjának felébresztésében. A dolgon az sem segít sokat, hogy egy ponton túl ugyanazokat a helyszíneket fogjuk bejárni újra, és újra.

Csupán egyetlen tény javít a helyzeten, azok pedig maguk a Fúriakardok. Ugyanis a labirintusokba nem csak úgy belebotlunk, hanem valamelyik kard hatalmát használva tájoljuk be őket. Attól függően, hogy melyik Fúriakard lokalizálta nekünk a területet, változhat annak nehézsége. Vannak kardok, amelyek gátolják, hogy speciális képességeket használjunk, cserébe a szörnyek több tapasztalati pontot érnek, megint más fegyverek gyengítik a mágiánkat, de erősítik fizikai támadásainkat. Ezek a módosítók teszik elviselhetővé a szinte kötelező farmolást, amelynek utálói már most messzire szaladhatnak; a Fairy Fencer F nem nekik készült.

És ezzel eljutottunk a játék legerősebb, legmarkánsabb részéhez, a harchoz. A játék körökre osztott megoldást használó csatáiban egyszerre akár hat karaktert is irányíthatunk (ez a szám is a Dark Advent kiadásban nőtt meg). A maga körében egy-egy hős szabadon mozoghat egy kék vonal jelölte határon belül, és eldöntheti, kit támad, és mivel. Számtalan speciális képesség és rafinált varázslat áll csapatunk rendelkezésére, arról nem is szólva, hogy minden karakter tud „fuzionálni” saját tündérével, egy különlegesen erőteljes harci formát öltve. De persze minden egyes karakternek megvan a maga szuper képessége is, és akkor még nem is beszéltem az úgynevezett Avalanche Attack nevű speciális kombóról, ami egyszerre veti be a csapatunk minden tagját egy elsöprő támadás erejéig.

A harcok gyorsak és rendkívül szórakoztatóak, a különleges képességek és varázslatok látványosak, a hozzájuk csatolt rizikó/jutalom-rendszer pedig újabb mélységet ad az összecsapásoknak. Egy-egy képesség ugyanis, bár rettenetesen erőteljes is lehet, hosszabb időre korlátozhatja a karaktert annak ellövése után, ezért érdemes meggondolni, hogy mikor és ki ellen vetjük be.

Minden egyes harc tapasztalati, és fegyverpontokkal jutalmaz (WP), az előbbiből mi magunk fejlődünk, míg az utóbbiból képességeket és kombókat vásárolhatunk vagy a fegyverünk paramétereit növelhetünk. A szimpla mészárláson túl a fejlődés érdekében teljesíthetünk különböző kihívásokat is. Ezekből száznyi van, az „ugorj X alkalommal” parancstól kezdve a „arass győzelmet sérülés nélkül” feladatig, és persze minden ilyen miniküldetés teljesítésért fejlődik valamely tulajdonságunk. Ezek legtöbbször nem követelnek különösebb odafigyelést, ahogy haladunk a játékban, úgy fognak egyre-másra teljesülni, mintegy a haladás melléktermékeként.

Hőseink – bár számtalan vért és kiegészítő közül válogathatnak – fegyvert nem tudnak váltani, igaz, saját eszközük négy fázisban fejlődik a játék előrehaladtával. E helyett azonban már a játék legelejétől fogva egy ráadás tündért csatolhatnak saját Fúriakardjukhoz. Ez a fúzió egészen új, változatos képességeket adhat karaktereinknek, attól függően, hogy milyen is a másodlagosan csatolt tündér. Ha ehhez hozzávesszük még azt is, hogy a bekötött tündérek is fejlődhetnek tíz szinten keresztül, újabb képességekre szert téve ezáltal, láthatjuk, hogy számtalan módon tehetjük egyedivé karakterünket.

A Fairy Fencer F: Advent Dark Force kizárólag PS4-re jelent meg.