Tudják vajon mi az igazán szeretni valaki, vagy csak odáig jut el a tudatuk hogy de jó lesz majd kefélni vele, meg jaj így meg úgy szeretem?

Tudnák úgy szeretni az illetőt, hogy tudják, az már sosem fogja szeretni őt, nem azért mert annyira szeretni akarják, hanem mert a szívük így diktálja.

Van egy pont a szerelemnél, amikor már nem a szex vagy a fel lángolás miatt szereted a párod, hanem egy olyan dolog miatt amit nehéz lenne jellemezni.

A magyar az egyik legkifejezőbb nyelv a világon, még sem tudom szavakba önteni mi is az igaz szerelem, de ez nem jelenti azt ne ismerném az érzést.

Megtalálni azt az embert akibe igazán szerelemes tudsz lenni az egyik legboldogabb és egyik legkatasztrofálisabb dolog lehet az életedben.

Még is hogyan lehetséges ez?

Hisz a 2 dolognak teljesen ellentétes dolognak kéne lennie egymással.

Magyarázat:

Boldog lehetsz, hisz tudod ki a párod, és emiatt szomorkodhatsz, félhetsz is, mert ha tényleg az, utána már semmi nem lesz ugyanaz ha elveszíted.

Elmész randizni, próbálkozol más lányokkal, de végül mindig azt érzed ez valahogy nem az igazi így…

Ezt persze akaratlanul sugárzod is magadból a randikon, szóval ezt észre veszi az a lány akivel randizni akarsz épp…

Hazudhatod magadnak hogy idővel könnyebb lesz, meg majd biztos bele szeretsz másba, de itt most az igaz szerelemről beszélünk, itt igazából fellángolásaid lehetnek az igazi után, mások iránt, de soha nem lehetsz igazán boldog…

Ráadásul a tinkre nehezedő nyomás nem kevés e-téren sem, hiszen a média meg majdnem minden fucking american love story ever, úgy végződik, hogy boldogan életek amíg meg nem haltak…

Ja persze. arról meg már nem szól a fáma, mi van ha az a vége hogy az egyik fél boldogan élt amíg meg nem halt, a másik meg depresszióba, szenvedve, de örök szerelemben nyomorultul döglődött, amíg meg nem halt.

Menekülünk egy általunk el képzelt álom világba, mert az igazság ezzel kapcsolatban sokkal nagyobb súlyú, mint amit fel tudnánk dolgozni.

Ugyan kit lehetne hibáztatni egy kapcsolat végért?

Egyáltalán számít bármit is, ki miatt lett vége?

Végső soron maga a tény számít, hogy véget ért, ez a tény pedig éppen elég nagy súlyú, ahhoz hogy akinek nem kőből van a szíve nehezen vagy egyáltalán ne birkózzon meg vele.
Hiányoznak egy régi idők, amikor egy férfi kiválasztott magának egy társat és örökre együtt maradtak.
A régi szokások letüntek, és most úgy érzem magam mint don quijote, csak nem a szélmalommal hanem a szerelemmel küzdök.