Volt néha pár olyan pillanat mikor kételkedtem folytatnom kéne…


Mármint a videózást, mert sok hátrányom származik belőle.

De, most hogy így, egyesével át kell mennem a videóimon, elcsábítanak a videóim, és valami különleges nosztalgia-öröm faktor kerít birtokába, ami leírhatatlan örömmel tölt el. 🙂

Ezt az örömöt pedig, senki nem tudja el venni tőlem.

A duzzadó, és belém fojtott kreativitáson kívül, ez az az érzés, amiért folytatom, és folytatni is fogom a videózást, kerüljön bármibe is 🙂

Egyszerűen félelmetes látni, még ilyen kis idő távlatán belül is a fiatalságom fokozatos eltűnését, és ezzel együtt a folyamatos érettségem kialakulását.

Hiszen az idő tapasztalatot és tudást is jelent.

A kezdeti naiv gyerekből, jó látni hogyan válik valaki érett felnőtté 🙂

Ami egyik videómban gyakori hiba volt,a következőben már kevesebb lett,majd az utána levőben, már egyáltalán nem volt fel lelhető.

Persze a helyébe jött másik,de az is kijavult idővel, és így tovább, és így tovább.

A tapasztalati úton rengeteget tanultam, részben a megalkotáskor, és persze részben utólag, mikor megnézem újra egy-egy videómat.

És bár hozzám jönnek-mennek az emberek, feliratkoznak, vagy le én akkor is ugyanúgy folytatom mint eddig.

Nem a pénz hajt és nem is az amiért a legtöbb videós dolgozik.

Van bennem egy duzzadó késztetés az alkotásra,amit szintén nehéz meg magyarázni.

Ez a késztetés annyira erős,mint ha egy tűvel állnának mögöttem és szurkálva parancsolnának:

„Alkoss,vagy halj meg gyáván”

Csak az értheti meg igazán ezt az érzést, aki ugyanezzel születik, és nem azért csinál videót hogy növelje a számokat a számlálón, hanem azért mert nincs más választása.

Mert ez a kényszer hajtja előre.

Ha sok ideig nem alkotok valamit,szorongottá válok.

Majdnem olyan mint mikor valaki drog függő.

És itt nem a számítógép vagy a youtuberól való függésről van szó.

Az alkotási vágy az, ami ezt a drog függés szerű tünetet váltja ki.

Remélem egyszer eljutok oda,hogy minden sztorit ami a fejemben van, meg rendezhetek és ez a kényszer erő el halványul bennem.

A probléma az, hogy annyi film ötlet, és forgató könyv van a fejemben hogy 2 élet sem lenne elég megrendezni.
De, hát fiatal vagyok,egyenlőre csak úgy pezseg bennem a vér,tán öreg koromra ez mind eltűnik 🙂


Szólj hozzá!